SDD a gyakorlatban — 2. rész: 37 óra dokumentum kód előtt — miért nem őrültség?
A PoC után nem a kódolás jött, hanem 37 óra dokumentáció: Executive summary, PRD, UX design, architektúra. Egy kódsor nélkül. Miért? Mert 2026-ban nem az AI a szűk keresztmetszet — a te gondolkodásod az. Az SDD gyakorlati sorozatom 2. része.
12:41
SDD sorozat · 2. rész · 🇬🇧 angol nyelvű
Blueprinting Software: How AI Speeds Up App Architecture
Végigmegyek rajta, hogyan dolgoztam ki a Consultancy Presenter tervrajzát — PRD-től az architektúráig — úgy, hogy egyetlen kódsor sem született közben.
Megnézem YouTube-on →Ahol abbahagytuk
Az 1. részben azt mutattam meg, hogy egy 5 órás PoC-szekcióval bizonyítottam magamnak: a Consultancy Presenter technikailag megépíthető. Egyablakos app, workspace-ekkel, helyi adatkezeléssel — ennyi volt a kérdés.
“Na, most jön a kódolás” — gondoltam.
Nem jött.
37 óra, egy sor kód nélkül
A PoC után nem a fejlesztői terminált nyitottam meg. Egy Markdown fájlt. Utána egy másikat. Aztán még egyet. A következő 37 óra abból állt, hogy specificációkat írtam, dokumentáltam, terveztem — egyetlen kódsor nélkül. A dokumentumok témái:
- Executive summary — mi a projekt fő célja egy bekezdésben?
- Projekt osztályozása — desktop, mobile, single-app? Mekkora domain-tudás kell hozzá?
- Siker kritériumok — AC = Acceptance Criteria : mikor mondom, hogy kész?
- MVP-scope — mi van benne a v1-ben, mi legyen a v2-ben, mi a vízió?
- User Journey — hogyan találkozik az appal egy tipikus felhasználó?
- UX design — 14 lépés, 4 színséma, design system, kétszer átírva. Kb. 10 óra.
- Architektúra — könyvtárszerkezet, hibakezelés, logolás, lokalizáció, kiadás, publikálás. 8 óra.
Ez így kb. 37 óra.
“Ez AI-jal még mindig ilyen sokáig tart?” — tehetnénk fel a kérdést. Igen, ilyen sokáig. És pont ez az SDD erőssége.
Nem az AI a kódolás szűk keresztmetszete — a saját gondolkodásod
2026-ban nem a kódírás a lassú rész. Egy jó promptra pár perc alatt kapsz futó kódot. A probléma nem az, hogy az AI nem ír kódot — hanem hogy kitalál valamit, ha te nem mondod meg pontosan, mit akarsz.
Ha csak üldögélsz a gép előtt és “fejlesztek még egy kicsit” mentalitással promptolgatsz, pár nap múlva idegenül nézed a saját projektedet. Ismerős a “de hát nem ezt kértem” érzés? Minden második AI-szekció ezzel végződik, ha nincs tervrajzod.
Nem azért dokumentálok, mert szeretek dokumentálni. Azért dokumentálok, mert a jövőbeli énemnek és az AI-nak is kontextus kell.
Shift-left — a munka nehezét előre hozom
A szoftveriparban van egy régi gondolat: Shift left. A drága hibákat minél korábban találd meg. Ne a kódban, ne a tesztben, ne a felhasználó előtt — hanem a tervezésben, a specifikációban. Ott pár perc alatt átírod. Kódban fél nap. Amikor már éles, akkor már profit vesztés.
Az SDD ennek a gondolatnak a gyakorlati kivitelezése az AI-korszakban. A munka nehezét előre hozom: mielőtt egy sor kódot írnék, tisztába teszem, mit akarok, mire gondolok, hol vannak a kockázatok. Így amikor jön a kód, az AI pontosan tudja, milyen keretek között kell dolgoznia.
És nem csak az AI — három hónap múlvai én is. Mert ha három hónap múlva nyitom meg újra a projektet, nem fogok emlékezni, miért pont úgy oldottam meg pl. a hibakezelést. De a dokumentáció emlékezik.
Nem volt minden óra ugyanolyan hasznos
Őszintén: a 37 órából nem mind értékes. A UX design fázisban kétszer is átgondoltam az egészet, mert rájöttem, hogy elvesztem a részletekben. Az architektúra első négy órája után észrevettem, hogy nem a megfelelő kérdéseket teszem fel.
Ez is része a munkának. A dokumentáció nem lineáris, inkább iteratív. Vissza-visszatérsz, és ahol ellentmondást találsz, ott az AI-agent segít visszamenni a magasabb szintű doksikba és javítani. Ezt a visszafelé-javítást kézzel nehéz végigvinni — AI-jal sokkal gyorsabb.
Amit nem ígérek
Azt, hogy 37 óra dokumentálás után minden kódsor hibátlan. Nem így működik. Amit ígérek:
- Tudom, mit kérdezzek az AI-tól, amikor kódolni kezdünk.
- A kód és a dokumentum összhangban marad, mert több szinten visszavezetésre kerül a tudás.
- Ha valaki más (vagy egy későbbi AI model) átveszi a projektet, tudja honnan kell folytatnia.
- Ha a projektet félreteszem, akkor is tudom, hogy hol álltam meg.
Ez nem varázslat. Ez a mérnöki munka — csak a munka súlypontja előrébb került.
Ha minden le volt írva, akkor a kódolás már csak egy gombnyomás?
Ezt hittem. Nem így volt.
A 3. részben megmutatom, hogyan indult el a kódolás 10 Epic-kel és 55 Story-val — és miért álltam meg a 2. Epic után, hogy ritmust váltsak.
Ha érdekel az SDD módszer egészben, itt írtam róla részletesen. Ha saját egyedi app ötleted van, és nem tudod, hol kezdd: keress meg bizalommal egy 30 perces beszélgetésre.